Lankadó társkapcsolat

Napjainkban a bizonytalan, instabil kapcsolatok témája napirendi kérdésnek számít. Dán párkapcsolati szakértők szerint az, amiért sokan ilyen kapcsolatban vesztegelnek, elsősorban a magánytól és az egyedülléttől való félelemből fakad.

Természetes jelenségnek számít, hogy időnként mindenki magányosnak érzi magát. Mondhatni ez az evolúció büntetése azért, mert társas lények vagyunk.

Az embernek szüksége van arra, hogy alkalmanként megtapasztalja az egyedüllétet. Szakértők nem győzik hangsúlyozni: mindenekelőtt azt kellene megérteni, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Hiszen sokan egy párkapcsolatban is magányosnak érezhetik magukat.

A szakirodalom ezt „társas magánynak" nevezi. Míg az egyedüllét egy lehetősség arra, hogy átlássuk előző kapcsolatunk hibáit, illetve azt, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk kialakítani a jövőben. Csak aki időt ad magának, az láthatja át teljesen mire- és kire is van valójában szüksége.

Ugyanakkor színre lép a felelősségvállalás is, ami azt jelenti, hogy „felvállalom és „igent" mondok egy új partnernek. Egy hadilábon álló-, gyengülő kapcsolat befejezése, a búcsú attól is függ, hogy van-e egy másik alternatívának, egy új partner választási lehetőségünk.

Amennyiben nincs, vagy már beleragadunk a megszokás hálójába, sokan éppen az egyedülléttől való félelem miatt maradnak meg egy nem kielégítő kapcsolatban. Leginkább a férfiak esetében ez azért van így, mert ők ritkábban válasszák az ideiglenes egyedüllét alternatíváját, mintsem kilépjenek egy boldogtalan kapcsolatból.

Párkapcsolati szakértők azt javasolják, hogy amint egy kapcsolat gyengülni kezd és csökken az elégedettség mértéke, jobb ha a kapcsolatból való kilépés mihamarabb megtörténik. Néha segít a helyzeten, ha a szakításra némi öniróniával tekintünk.